A mérnök életébe került az F1-es autó tesztje
Az F1-hez köthető tragédiák sora 1952-ben egy mérnök, Cameron Earl végzetes balesetével indult. Earl egy nagysebességű tesztpályán vesztette uralmát egy ERA járművön.
Cameron Earl fiatal brit mérnök és műszaki tervező volt. A Brit Hírszerzési Célkitűzések Albizottsága tagjaként a második világháború befejezése utáni első években Németországba küldték, ahol elképesztő mennyiségű információt szerzett a Mercedes-Benz és az Auto Union által fejlesztett háború előtti német versenyautókról. 25 éves korában ő írta a „Quick Silver: An Investigation into the Development of German Grand Prix Racing Cars Between 1934 and 1939” (Száguldó Ezüst: Így születtek a legendás német Grand Prix versenyautók 1934–1939 között) című könyvet, mely 1948-ban jelent meg, és a valaha volt egyik legérdekesebb autóversenyzésről szóló könyvként tartották számon, fényképekkel, részletes műszaki rajzokkal és táblázatos adatokkal, valamint Karl E. Ludvigsen lenyűgöző bevezetőjével. Earl fiatalon, 25 évesen írta a könyvet.
Az 1950-es évek elején Cameron Earl csatlakozott a Gerard Racing Teamhez, ahol versenymenedzser és tanácsadó műszaki asszisztens lett. A csapat tulajdonosa, Bob Gerard, a jól ismert leicesteri autóversenyző privát versenyzőként indult a Forma–1-es világbajnokság nagydíjain és a brit Formule Libre futamokon a háború előtti ERA autóival.
1952. június 17-én, kedden Gerard csapata egy privát tesztet szervezett a MIRA tesztpályáján Nuneatonban, Lindley külvárosában, Angliában. Az újonnan megnyitott, döntött háromszögű pálya, amely a korábbi RAF Lindley háborús repülőtér 760 hektáros területén épült, volt az első helyszín brit földön a Brooklands megszűnése után, ahol folyamatos sebességteszteket tartottak. Este, egy 25 körös verseny után a zöld ERA B-Type R14B, amelyet Gerard a következő hétvégén a Borheam repülőtéren, Chelmsfordban, Essexben rendezett Formule Libre versenyen vezetett volna, a boxban parkolt. Cameron Earl úgy döntött, hogy megy néhány kört teszt jelleggel, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a gyertyák nem szennyeződnek be az éles kanyarokban.
Néhány kör megtétele után Cameron Earl lassabb tempóra váltott, mint az előzőleg, azonban egy olyan kanyarban, melyet általában teljes sebességgel vettek be az ERA-val, látszólag túl erősen fékezett, aminek következtében elvesztette uralmát az autó felett, amely megpördült, letért a pályáról és többször is felborult. Gerard és a többi csapattag, akik a boxból nézték a tesztet, odafutottak, hogy segítséget nyújtsanak. Cameron Earlt a nuneatoni Manor Kórházba szállították, ahol a következő éjszaka koponyasérülés és sok más sérülés következtében meghalt. A baleset mechanikai okát később nem sikerült megállapítani.
A 29 éves Cameron Charles Earl nőtlen volt. Halálakor özvegy édesanyjával élt az angliai Észak-Yorkshire-ben.
Az 1937-es ERA B-Type R14B a balesetben nem sérült meg súlyosan, ezzel az autóval Bob Gerard háromszor nyerte meg a British Empire Trophy-t a Man-szigeten és kétszer a Jersey Road Race-t a háború utáni korszakban. A tragédia után Gerard nem vett részt a következő szombati borehami Formule Libre versenyen.
A halottkém a későbbi vizsgálat során „véletlen halál”-nak minősítette az esetet. A tragédia után a MIRA megtiltotta az együléses versenyautók használatát a nuneatoni nagysebességű tesztpályán.