Ahol a legenda kezdődött: Az 1930-as uruguayi világbajnokság

1930 júliusában a futballvilág szeme Uruguayra szegeződött. Ez volt az első alkalom, hogy a FIFA tető alá hozott egy globális tornát, de a kezdés minden volt, csak zökkenőmentes nem.

Kihívások és a „hajós” csapatok
Bár a FIFA minden tagállamot meghívott, a gazdasági válság és a rendkívül hosszú, kéthetes tengeri utazás miatt a legtöbb európai válogatott nem vállalta a részvételt. Végül mindössze 13 csapat vágott neki a tornának:

Dél-Amerika: 7 csapat (köztük a házigazda és Argentína)
Európa: 4 csapat (Franciaország, Jugoszlávia, Románia, Belgium)
Észak-Amerika: 2 csapat (USA, Mexikó)

Az európai különítmény egyetlen hajóval, az SS Conte Verde-vel kelt át az óceánon, miközben a fedélzeten próbáltak edzeni.

 

A történelmi pillanatok
Az első gól: A francia Lucien Laurent írta be magát a történelembe, amikor Mexikó ellen megszerezte a VB-k legelső találatát.

A döntő feszültsége: A finálét a két ősi rivális, Uruguay és Argentína játszotta. A feszültség akkora volt, hogy a csapatok nem tudtak megegyezni, milyen labdával játsszanak. Végül Salamon-i döntés született: az első félidőt argentin, a másodikat uruguayi labdával vívták.

Végeredmény: Hazai diadal
Uruguay végül 4–2-re nyert a montevideói Centenáriumi Stadionban 68 000 néző előtt, így ők lettek a sportág első világbajnokai. Érdekesség, hogy a tornán nem volt bronzmérkőzés; az Egyesült Államok és Jugoszlávia végzett a 3. és 4. helyen.

Néhány furcsaság 1930-ból:
Az összes meccset egyetlen városban, Montevideóban játszották.
Az uruguayi Héctor Castro úgy lett világbajnok és gólszerző a döntőben, hogy hiányzott az egyik alkarja.
Az argentin Guillermo Stábile 8 góllal zárt.