5000 az 1-hez, 10 éve lett bajnok a Leicester City
Tíz évvel minden idők legnagyobb futballtündérmeséje után a Leicester City újra a címlapokon van – ezúttal keserédes okból. Miközben a „rókák” 2016-os, 5000‑az‑1‑hez bajnoki csodáját ünnepli a világ, a klub története új mélyponthoz érkezett: jövőre a harmadosztályban folytatják.
Pontosan tíz éve történt, hogy a Leicester City a lehetetlent is valóra váltotta, és Premier League‑bajnok lett 2016. május 2-án. Az azóta eltelt évtizedben a klub megjárta a mennyet és a poklot, de a 2016‑os diadal története ma is a futball legmesésebb fejezete.
Marc Albrighton, a bajnokcsapat középpályása a BBC‑nek idézte fel a legendás éjszakát, amikor a Tottenham 2–2‑es döntetlent játszott a Chelsea‑vel, és ezzel matematikailag is bajnokká tette a Leicester Cityt.
„A szüleim vittek Vardy házához, de annyi szurkoló állt odakint, hogy nem tudtunk bejutni – mesélte Albrighton. – Végül a rendőrségen tettek ki, onnan kaptam kíséretet. A rendőrautó hátsó ülésén ott ült Ben Chilwell is, aki ugyanezt az utat járta be. Az emberek zászlókat dobtak az autóra és verték az ablakot. Olyan volt, mintha hírességek lettünk volna.”
A totális eufória érthető volt: a Leicester egy évvel korábban még a kiesés ellen küzdött. A bajnoki cím esélyeire a szezon elején 5000 az 1‑hez szorzót kínáltak a fogadóirodák – a győzelem gyakorlatilag lehetetlennek számított.
Ranieri és a csoda csapata
A klubot a veterán olasz edző, Claudio Ranieri vezette, akinek korábban a „Tinkerman” becenevet adták, mert hajlamos volt folyamatosan variálni a felállást. Leicesterben viszont megtalálta a tökéletes receptet: szervezettség, gyors kontrák és kiváló szellem.
A bajnokcsapat gerincét olyan nevekből rakta össze, akik pár évvel korábban még ismeretlenek voltak: Jamie Vardy a non‑league‑ből érkezett, Riyad Mahrez 400 ezer fontért került a klubhoz, N’Golo Kanté mindössze 6 millióért jött a Caen csapatától. A védelemben Robert Huth és Wes Morgan tartották a frontot, a kapuban Kasper Schmeichel parádézott.
Ranieri humorával és emberségével is meghódította Angliát. A tiszta meccsekért pizzát ígért, motivációs jelszava – „Dilly ding, dilly dong!” – pedig klubtörténelemmé vált.
A dicsőség árnyékában
A bajnoki cím után a Leicester a Bajnokok Ligája negyeddöntőjéig jutott, majd 2021‑ben FA‑kupát is nyert. A történet azonban nem értéktartó tündérmese: a kulcsjátékosok távozásával és pénzügyi nehézségek miatt a klub fokozatosan visszacsúszott.
2023‑ban búcsút intettek a Premier League‑nek, majd visszatértek, de 2025 tavaszán újra kiestek – és most, a 10. évfordulón a League One‑ban, az angol harmadosztályban készülnek az újrakezdésre.
A bajnokkapitány Wes Morgan a nosztalgia és a fájdalom között egyensúlyoz:
„Szomorú és fájdalmas látni, hova jutottunk – mondta. – De amit mi akkor elértünk, azt soha semmi nem írja felül. Azt az évet mindig ünnepelni kell.”
Egy örök emlék
A Leicester‑csoda messze túlmutat egy futballidényen. Megmutatta, hogy a hit, az egység és az alázat is képes megverni a pénzt és a hierarchiát.
Ahogy Albrighton fogalmazott:
„Tíz év telt el, és egyetlen nap sincs, hogy ne emlegetnék valahol, mi történt 2016-ban. Ez mindent elmond arról, mekkora dolog volt az.”
Most, hogy a Leicester ismét az angol futball alacsonyabb szintjein jár, az emlék talán még értékesebb. Mert egyszer már megmutatták: a lehetetlen sem végleges – csak ideiglenes.
Fotó: Peter Woodentop / Wikimedia Commons